|
|
| DEBRECEN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA |
| 2009. október 23., péntek 17:11 |
Elég volt a mérlegelésből! |
|
Debrecen önkormányzata 2009. október 23-án megemlékezés- és koszorúzás-sorozatot rendezett a város 1956-os emlékhelyein. Kósa Lajos polgármester az egyetemi templom előtti téren álló ’56-os emlékműnél mondott ünnepi beszédet.
A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől. Ezekkel a szavakkal jellemezte ötvenhárom évvel ezelőtt Mindszenty József a magyar forradalmat – kezdte beszédét a polgármester. – 1956-ban a magyar nép mindent elsöprő akarattal, együttesen, mérlegelés nélkül állt ki a legfontosabb értékeinkért: szabadságunkért, moralitásunkért. Az igazságunkért. Sokan, sokfajta magyarázatot kerestek arra, hogy vajon mi volt a kiváltója az ’56-os eseményeknek. Mi volt az az apró mozzanat? Mi volt az utolsó csepp a pohárban? Mindegy. Mindegy mi volt, mert ’56 és a magyar történelem számtalan pillanata bebizonyította, hogy nem létezik olyan társadalom, amely tartósan tud hazugságban élni. Nem létezik olyan közösség, amelynek nincsen morális alapja. Talán ezért is vált az ’56-os események egyik leghíresebb magyarázó mondatává az, ami a Magyar Rádióban hangzott el: „Hazudtunk reggel, hazudtunk este, hazudtunk minden hullámhosszon”. S akkor a magyar nép nem mérlegelt. Még a meztelen sztálinizmussal állt szemben, és a sztálinisták helyi hóhéraival: Rákosival, Farkassal, Gerővel és másokkal, az ÁVH-s keretlegényekkel, akik még nem kifinomult eszközökkel próbálták a magyar népet megtörni, hanem a nyers erővel, s a nyers hazugsággal. Ha a magyar forradalom valóban az igazságért, a szabadságért, emberi jogainkért, nemzeti érdekeinkért állt ki, akkor úgy hiszem, nekünk, kései utódoknak minimális kötelességünk az, hogy ne hazudjunk! Sőt, nemcsak hogy ne hazudjunk, hanem mondjuk ki az igazat: a teljes igazat! Még akkor is, ha ez néhány embernek nem tetszik! Az ókori görögök is úgy tartották, hogy ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde. S ma, a aztán végképpen tudjuk azt, hogy az igazság minden apró részlete számít. Minden apró részlete! Ha valaki az igazság nem mindegyik részletét bontja ki, az hazudik.
Kósa Lajos szerint a kádári időszak ugyan puha, bársonyos, de diktatúra volt. Veszélyes és aljas. Mert nem csak meg akarta hazudtolni az igazságot, de a magyarságot rávette arra, hogy torzítsa el az alapértékeket, tanuljon meg mérlegelni. Megtanultunk az érzelmeink, a beszédünk kapcsán mérlegelni aközött, hogy vajon az igazság kimondása időszerű-e, valóban történelmi szükségszerűség-e, vagy ha már történelmileg így alakult, akkor álljunk be a sorba, kösse meg mindenki a maga kis alkuját. Megkötötte – tisztelet a kivételnek! Megkötötte, de láttuk, látjuk, hogy ez hova vezet – mondta Debrecen polgármestere.
Kósa Lajos úgy véli, ha kimondjuk az igazságot, azzal nem bántunk meg senkit. Lehet az igazság fájó, de attól igazság marad! S ha nem tudjuk azt mondani az utódainknak, hogy márpedig mi megpróbáltunk egy igaz úton elindulni, egy olyan úton, ahol a magyar embereknek van tartása, megpróbáltunk elindulni egy olyan úton, ahol a magyar közösségnek van moralitása, ahol egy politikus – bárki legyen is az bármilyen pártból – azonnal kipörög a közéletből, hogyha nyilvánvalóan hazudik, ha nyilvánvalóan gyalázkodik, ha nyilvánvalóan nem mond igazat. Bárcsak itt tartanánk! De ha nem tudjuk ezt az utódainknak elmondani, akkor mi sem csináltunk semmit. Még csak egy picit sem vagyunk jobbak, mint azok, akik a Kádár-rendszerben annak idején behajtották a járomba fejüket. Nyilvánvaló, hogy valamit tenni kell: Magyarország így nem tud tovább élni! Nem tudja senki, hogy mit rejt a jövő, de egyvalami biztos: az alapvető értékeinkért, a nemzeti érdekeinkért, a demokráciánkért, a szólásszabadságunkért, a szabadságunkért, a nemzeti kisebbségeinkért minden pillanatban ki kell állnunk! Mérlegelés nélkül! Mert nem vagyunk hajlandók tovább azt a politikát és azt a társadalomképet Magyarországon eltűrni, amit végül is most már a Kádár nélküli posztkádárizmus jelent Magyarországon. De valahogy úgy alakul az életünk, hogy talán mindenki érzi: „Na, ennek vége is van!”. Végjáték folyik. Nem kicsit, hanem nagyon. „Végeladás, nincs maradás, ki mit talál, viszi haza.” Hihetetlen! Ma már mindenki érzi, látja, tudja ezt – maguk a szocialisták is. Vagy inkább, mondjuk azt, hogy MSZP-sek. Merthogy nincs tovább! Eddig tartott, „kifújt”. Teljesen más úton kell elindulnunk. Teljesen más úton. De most már annak az örökségnek a birtokában, amit valóban 1956. október 23-án nekünk megtaláltak és nekünk átadtak azok az emberek, akik mérlegelés nélkül álltak ki értünk is. Vissza kell találni ehhez a genézishez, ehhez a ponthoz! Sajnos, azt kell mondjam, hogy 1990-ben eltévesztettük az utat. S ahogy egy népi bölcsesség mondja: az erdőből kifelé az út pont addig tart, mint befelé. Ha el nem tévesztjük. Mi ne tévesszük el. Induljunk el kifelé, együtt! – fejezte be beszédét Kósa Lajos. (A beszéd teljes szövege az internetes honlapon olvasható.)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Belügyminisztérium
Közlemény
2010. július 23., péntek 15:49
A belügyminiszter 2010. július 22-ei, a működésképtelen helyi önkormányzatok támogatásáról szóló ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|