|
|
TOKAJ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA |
2011. május 25., szerda 07:16 |
Az önkormányzati törvény vitaanyaga és a járási hivatalok |
|
Új lendületet kapott a járási
kormányhivatalokról szóló szakmai, politikai párbeszéd, ugyanis nyilvánosságra
hozták a leendő önkormányzati törvény vitaanyagát. A járások államigazgatási
feladat- és hatásköreinek 2013-tól induló rendszerének tanulmányozásához,
vázolásához most a vitaanyagban leírtakkal gazdagodva foghatunk. Jó, ha tudjuk,
logikai és kronológiai értelemben is megalapozza az államigazgatás
helyi-területi szerveinek struktúráját a készülő sarkalatos önkormányzati
törvény.
A vitaanyag bevezetőjében leszögezi, hogy a magyarországi kistelepüléses
szerkezetben nyilvánvaló, hogy a kevesebb lakosságú és teljesítő képességű
települési önkormányzatok igazgatási kapacitása szerény. (Eufemizmus másként:
kis pénz kis foci.) E problémát a hivatali kapacitás koncentrációját célzó
igazgatástechnikai megoldásokkal, így a körjegyzőségekkel, egyes jegyzői
államigazgatási feladatok körzeti illetékességgel történő ellátásával stb.
próbálja kezelni hatályos rendszerünk, alacsony hatékonysággal – szól a
folytatás. Érdemes megjegyezni, hogy a jegyzői feladatok- és hatásköröknek
körzetközpontokba történő telepítése előremutató folyamat volt, amit folytatni
kíván a leendő Ötv. és a járási hivatallal a közigazgatási reform is.
A II. fejezet államigazgatási ügyekkel foglalkozó része kimondja, hogy
szükséges az államigazgatási hatósági ügyek döntő többségének állami szervekhez
történő telepítése (megyei kormányhivatalok, járási hivatalok). Felmerül a
kérdés, hogy mit jelent a döntő többség, de még inkább mi az a hatáskör, ami
nem tartozik ide, ergo önkormányzati hivatalnál maradó államigazgatási
hatáskör? A vitaanyag összegzés fejezetében ezzel szemben a megfogalmazás:
szükség van arra, hogy a jelenlegi, a jegyzők által ellátott államigazgatási
feladatok átkerüljenek a létrehozandó járási kormányhivatalokhoz.
Nagyobb a zavar a következő gondolatban: a klasszikusan állami feladatoknak a
jó része jelentős technikai hátteret, szakmai felkészültséget igényel, melyet
minden településen nem lehet biztosítani (pl. építéshatóság, gyámügy,
okmányiroda), az állami szervek hatékonyabban tudják biztosítani ezek
ellátását. Az első kérdés hasonló: mit jelent az, hogy a feladatok jó része?
Szakmai felkészültséget melyik része nem igényel? Továbbá az okmányirodák
technikai hátterét, és az építésügyben a speciális szakmai felkészültséget
eddig sem biztosították minden településen!
A III. fejezetben a községek működésénél említi a vitaanyag, hogy csak a
tényleges helyi ügyek ellátása marad helyben, úgymint a településüzemeltetés
-fejlesztés -rendezés, adóügyek stb. Az adóigazgatás „helyben maradása” mellett
az önkormányzatiság elve, járási központba (önkormányzati egyesített
hivatalba?) telepítése mellett a földhivatali és okmányirodai adatbázishoz való
hozzáférés szólhat, bár ez utóbbi „helyben maradás esetén” kellő óvatossággal
végrehajtott jogszabály-módosítással rendezni lehet. Az összegzésben újra
találkozunk az adóügyekkel: 2000 fős lélekszám alatt az önkormányzat nem
működtethetne önálló hivatalt, így ilyen esetben a községi igazgatási
faladatokat (pl. helyi adóügy) a járási székhelyen működő összevont
(egyesített) önkormányzati hivatal látja el. Bár nincs nevesítve, de érdekes
sorsa lehet a gépjárműadónak, mint nem helyi adónak. Ha összeköti sorsát
továbbra is a helyi adókkal, akkor önkormányzati hivatalban, ha nem akkor
járási kormányhivatalban intézhetjük az ezzel kapcsolatos ügyeket.
Jöjjön a legfontosabb: a járási jogú városok számát 200-ra becsüli a vitaanyag.
(Így fogalmaz: várhatóan nagyságrendileg 200 db.) Ezzel felerősíti azon
városvezetők (teljesen indokolt) félelmét, akik településén – egyelőre –
működik okmányiroda, gyámhivatal, építésügyi hatóság, de nem kistérségi
körzetközpontok, ezáltal a reform vesztesei közé kerülhetnek önhibájukon kívül.
Ne kerteljünk: ezek a városok belátható időn belül nem heverik ki ezt a
veszteséget, itt jelenleg is kincset ér egy diplomával és nyelvvizsgával
betöltött kormánytisztviselői, köztisztviselői állás. Az okmányirodák
(gyámhivatalok) száma több mint 250, a kistérségi körzetközpontoké 170 feletti,
tehát 200 járással számolva a jelenlegi körzetközpontoknak nincs félnivalójuk.
A harc tehát megközelítőleg 30 járási jogú város titulusáért mehet (megy).
A vitaanyag konkrét útmutatást ad a jövőre nézve a reform kidolgozásában
résztvevő más minisztériumoknak: a közigazgatás átalakítása során célszerűnek
mutatkozik ezek a városok járási központként történő kialakítása (számukat tekintve
összhangban a járások számának tervezetével). Itt mindenképp működne legalább
egy, a járáshoz tartozó önkormányzatok egyesített hivatala.
A legtöbb vitára okot adó mondat: ezeken a településeken működnek a
„körzetközponti” oktatási, egészségügyi ellátó intézmények, az
önkormányzatokhoz kapcsolód közfeladatokat ellátó szervek (pl. rendőrség,
okmányiroda, tűzoltóság, építésügyi hatóság, gyámhatóság). Ezen közfeladatokat
ellátó szervek illetékességi területe célszerű, ha egybeesik a járási hivatalok
illetékességi területével – folytatódik a szöveg.
Itt a vitaanyag érthetetlenül az önkormányzatokhoz kapcsolódó közfeladatokat
ellátó szerveknek nevezi az okmányirodát, az építésügyi hatóságot és a
gyámhatóságot a rendőrség és a tűzoltóság mellett, majd megállapítja, hogy
célszerű, ha ezek illetékességi területe egybeesik a járási hivatalok
illetékességi területével. Természetesen a bevezető részben leírtakkal
összhangban, az okmányirodában, az építésügyi hatóságnál és a gyámhatóságnál
államigazgatási hatásköröket látnak el, és megjósolható, hogy a járási
hivatalok illetékességi területével megegyezően alakul majd illetékességi
területük, hiszen a járási (kormány)hivatal részei lesznek.
Krisztina |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Belügyminisztérium
Közlemény
2010. július 23., péntek 15:49
A belügyminiszter 2010. július 22-ei, a működésképtelen helyi önkormányzatok támogatásáról szóló ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|