|
|
BUDAÖRS VÁROS ÖNKORMÁNYZATA |
2013. november 2., szombat 11:50 |
Ezerkilencszázötvenhat – részlet Wittinghoff Tamás polgármester beszédéből |
|
A
világtörténelemben újra és újra bebizonyosodik, hogy a hatalmon lévő
zsarnokokat csak az tartja a székükben, hogy a társadalom tagjai elhiszik: a
fölöttük lévők erősek és megingathatatlanok. Amikor ez a hit megroppan,
agyaglábú óriásként rogynak össze a legkeményebbnek hitt diktatúrák is. Pontosan ez
történt Magyarországon is. Október 23-án kora délután még csak kart-karba öltve
vonultak az emberek, estére ledőlt a Sztálin szobor, és éjszaka már dúlt a
fegyveres harc. A hadsereg napok alatt szétszéledt, a pártvezetők elmenekültek,
kiderült, hogy nincsen semmiféle valódi ellenállás.
Ennél is
hihetetlenebb volt, ahogyan újjászervezte magát a társadalom. Hamar
egyetértésre jutottak az újjáalakult pártok, a semmiből kinőtt a független
sajtó, létrejött a nemzetőrség, az önigazgatás legkülönbözőbb formái bukkantak
elő: nemzeti bizottságok és munkástanácsok alakultak országszerte.
A szabadság
bebizonyította, hogy mennyi találékonyság rejlik az emberekben, hányféle jó
megoldás létezhet még azokon kívül, mint amelyekről addig bárkinek is tudomása
volt.
Már a
kortársaknak is feltűnt, hogy azokban a lázas októberi napokban valami egészen
furcsa dolog történt. Talán a korábbi évek romlottságának ellenhatásaként,
attól megundorodva, az emberek jó része szinte tüntetően becsületes volt. A
kitört kirakatok ablakaiból nem lopták el az árucikkeket, nyilvánosan,
őrizetlenül hagyott kartondobozokban gyűjtöttek pénzt az elesettek
hozzátartozóinak, mégsem vett el senki egy fillért sem belőle. Úgy tűnt néhány
napig, hogy sikerül megtörni azt az átkot, amelyet Illyés Gyula fogalmazott meg
a legszebben és legpontosabban „Az egy mondat a zsarnokságról” című versében:
„hol zsarnokság van: mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is
zsarnokság vagy."
Ezt értették
és érezték meg az emberek akkor, amikor a becsületességükkel szét akarták tépni
ezt a láncokból köréjük font bűvös kört. Ezért beszél minden visszaemlékező
eufóriáról és túláradó boldogságról, amikor felidézi azokat az októberi
napokat. És ezért volt az ellenállás is annyira elkeseredett és életre-halálra
szóló, mert megérezve az igazi szabadságot, sokan már nem akartak többé úgy
élni, mint annak előtte.
Azokban az
országokban, ahol évszázadokon át a zsarnokság, az elnyomás, a diktatúra a
hétköznapi tapasztalat, ott a hatalom tudja, hogy az emberek megtörésének egyik
legegyszerűbb módja, ha a tisztátalan viszonyok nem teszik lehetővé az
erkölcsös, gerinces, felemelt fejű életet. Ha a munkavállalók
kiszolgáltatottak, ha kockázatos szabadon véleményt nyilvánítani, ha a
megélhetésért meg kell alázkodni, ha az iskolai, munkahelyi, kórházi, hivatali
viszonyok feudálisak, ha mindenki belekényszerül a korrupcióba. Akkor már
nincsen szükség rendőri erőszakra, ilyenkor az emberek önmagukat tartják
elnyomva, mert azt hiszik, másképpen nem is lehetne élni. Pontosan úgy, ahogyan
Illyés Gyula írta. Ilyen helyen a hétköznapi becsületesség már-már hőstettnek
számít. Nos, ez az elnyomás igazi táptalaja, mert ez teszi az életet
kilátástalanná, reménytelenné és ez sugallja azt, hogy mindezt nem lehet
megváltoztatni.
A lefojtott
düh általában iszonyú robbanással kerül a felszínre, pontosan úgy, ahogyan ez
1956 októberében történt.
A magyar
forradalmat csak külső erő volt képes leverni. Méghozzá az akkori világ
legnagyobb hadserege. Hiába volt azonban a borzalmas megtorlás, az itt
állomásoztatott százezernyi szovjet katona, hiába a besúgó hálózat, és az
elnyomó törvények. Már nem lehetett visszaállítani azt, ami korábban volt.
Magyarország a szomszéd országokhoz képest jobban és szabadabban élt. Mert sem
a külföldi, sem a hazai elnyomók nem tudtak már szabadulni azoktól az
emlékektől, amelyeket a szabadságharc napjaiban át kellett élniük.
Ez a
szabadság és ez a jólét azonban csak viszonylagos volt, és meg kellett fizetni
az árát. A felejtéssel, a hallgatással, a megalkuvó élettel. A nemzet ismét
visszasüllyedt az általános amnéziába, abba az állapotba, amikor már mindenki
elhiszi, hogy csak így lehet.
Ilyenkor
zavaró csak igazán az a néhány ember, aki nem ismeri a rossz kompromisszumot,
akinek az életútja makulátlan és kikezdhetetlen. Az ő példájuk egyszerre
irritáló és egyszerre segít átmenteni a nemzet jobbik énjét.
Ilyen ember
volt például Bibó István is, aki jogfilozófusként, de politizáló emberként is
mindig a jó oldalon állt, és egy pillanatra sem alkudott meg. A negyvenes
években antifasiszta volt és zsidókat mentett, a koalíciós időkben a Parasztpárt
vezetőjeként és nagy hatású írásaival küzdött a demokráciáért, majd
szembeszegült a Rákosi rendszerrel, 56-ban pedig miniszterként tevékenykedett a
Nagy Imre kormányban. Utóbbiért hosszú évekre bebörtönözték. Kiszabadulván, az
európai léptékkel mérve is nagy tudósnak számító Bibó, könyvtári raktárosként
tengődött. Mégsem gondolta soha, hogy együtt kellene működnie a
Kádár-rendszerrel.
Bár egyre
kevesebben élnek azok közül, akik személyesen részt vettek a forradalomban és a
szabadságharcban, 1956. mégis elevenen él. Ez a legközelebbi történelmi
tapasztalatunk, amelyből eredeztetjük mai demokráciánkat, amely reményt adott
olyan időszakokban, amikor felerősödtek a diktatórikus tendenciák, és
eluralkodott a csüggedés.
Ezerkilencszázötvenhat
arra is tanít minket, hogy a demokrácia kivívása és bevezetése nem egyszeri
aktus, folyamatosan küzdeni kell a fennmaradásáért és a minőségéért. És ez
egyáltalán nem a pártok dolga. Hogy mennyire vagyunk szabadok, azaz milyen is a
mai demokráciánk, azt mi magunk döntjük el azzal, ahogyan viselkedünk a
hétköznapokban.
Ezerkilencszázötvenhat
igazi példa előttünk, fontos muníció, és kifogyhatatlan tárháza a
tapasztalatoknak. Egyben olyan időszaka történelmünknek, melyre méltán lehetünk
büszkék, szabadságszerető, demokráciát és jogállamiságot tisztelő magyarként.
|
1 csatolt kép
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Belügyminisztérium
Közlemény
2010. július 23., péntek 15:49
A belügyminiszter 2010. július 22-ei, a működésképtelen helyi önkormányzatok támogatásáról szóló ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|