|
|
| BUDAPEST FŐVÁROS XIII. kerület Önkormányzata |
| 2019. február 7., csütörtök 13:05 |
Emléktáblát kapott Angyalföldi Szabó Zoltán a kerület díszpolgára |
|
2019. február
6-án, 90. születésnapjához kötődően a Tomori utca 5. szám alatt emléktáblát
avatott és kiállítással tisztelgett a XIII. Kerületi Önkormányzat díszpolgára emléke
előtt. Az emléktábla-avató beszédet dr. Tóth József, a kerület polgármestere
tartotta. A kiállítást dr. Egri Mária művészettörténész nyitotta meg, majd
levetítették „Az ecset mestere” című 2005-ben készült, Angyalföldi Szabó Zoltánról
szóló portréfilmet. A kiállítás hagyatéka gondozójával, a Körmendi Galériával
együttműködésben valósult meg.
Avatóbeszédében a
polgármester kiemelte, hogy Angyalföldi Szabó Zoltán maradandó nyomot hagyott a
kerület életében. Felidézte a vele folytatott beszélgetés részleteit, mely során
a festőművész gyakran emlegette gyerekkorának színhelyét, a Tripoliszt és a
Tarnai rétet. Mesélt kecskepásztorságáról, kifutó fiúi munkavállalásáról.
Felidézte, hogy első nagyméretű kompozícióit a szülői ház frissen meszelt
falára vasalószénnel rajzolta. Eredeti, a maga útját járó művésznek jellemezte,
olyan különleges embernek, akinek személyiségére a gyermekkora egész életében
hatott. Nagyfokú szociális érzékenység és az összetartozás volt fő
tulajdonsága, mint a Tripolisz lakóinak általában.
Szabó Zoltán Angyalföldön született 1929. február 5-én. Gyermekkorát
és ifjúságát a Palotai úti kislakásos telepen, közismert nevén a Tripoliszban,
szoba-konyhás, komfort nélküli lakásban töltötte. A Tomori utcai iskolában
Rajkai György néptanító fedezte fel rajzkészségét. A hétgyermekes család
megélhetésének biztosítása érdekében a nagyobb gyerekek (ő a második
legidősebb fiú volt a családban) alkalmi munkát
végeztek. Édesapja már 9-10 éves korában a
Szépművészeti Múzeumba vitte, mert szabadidejében Rippl-Rónai és Munkácsy
festményeit másolta.
Szabó Zoltán fiatal korában súlyosan megbetegedett. Felépülését
követően dekorátori állást vállalt az Újpesti Gyapjúszövő Gyárban. Ugyanebben
az évben jelentkezett a Dési Huber István Képzőművészeti Körbe. Gráber Margit
festőművész volt a mestere, akinek biztatására felvételizett a Képzőművészeti
Főiskolára.
A szakérettségit követően, 1951-ben kezdte meg tanulmányait
Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre keze alatt, a „Szabci”
művésznevet Barcsay Jenő mestertől kapta. „Mind a három Mesteremnek
köszönhetem, hogy az lettem, aki ma vagyok” írta önéletrajzú könyvében. Nem
megfelelő magaviselete miatt egy időre abbahagyni kényszerült tanulmányait,
amelyet végül 1958-ban fejezett be.
A
hatvanas évek második felében rövid ideig a Kilencek művészcsoporthoz
csatlakozott, részt vett közös kiállításaikon. 1969-ben Munkácsy-díjjal
értékelték művészetét, 1970-ben rendezte meg első nagy, gyűjteményes
kiállítását az Ernst Múzeumban. 1976-ban a Műcsarnokban lépett önálló
kiállítással a közönség elé, amelynek anyagát Kecskeméten, Szegeden, Vácon és
Tallinnban is bemutatta. A Szolnoki Galériában és a győri Műcsarnokban 1977-ben
rendeztek tárlatot munkáiból, ugyanebben az évben Érdemes Művész kitüntetéssel
jutalmazták alkotói pályafutását. Kiállításai közül legemlékezetesebbek az
1983-ban Tihanyban, 1984-ben Németországban és 1987-ben az Ernst Múzeum
rendezett bemutatkozásai voltak. Közel félszáz egyéni kiállítással többször
szerepelt a XIII. kerületi galériákban is, és rendszeresen részt vett közös
országos kiállításokon. A közönség elismerését, szakmai megbecsültségét
bizonyítja, hogy háromszor a Szolnoki Festészeti Triennálén, 1996-ban
Hódmezővásárhelyen nyert fődíjat.
Szabó Zoltán kötődése szűkebb
szülőföldjéhez sokkal szorosabb, mint pusztán a lakóhelyhez való kapcsolódás.
Számára Angyalföld a valahova tartozást, a sorsközösséget jelentette. Képein a mindenki
mástól való megkülönböztetésként az angyalföldi aláírást szerepeltette. Később
hivatalosan is felvette az „Angyalföldi” előnevet.
A Tomori utca 5. szám alatti ház falán
lévő Tripolisz emléktáblát 2004-ben az ő kezdeményezésére állította az
önkormányzat, melyet rendszeresen megkoszorúzott. Nagy álma valósult meg, hogy 2018-tól új tér őrzi a
Tripolisz nevet. Életének 85. évében, 2014. április 06-án
hunyt el.
10 köztéri műve
látható, 14 gyűjteményben találhatók
festményei, 13 jelentős írás jelent meg a művészről.
A kerület 21 díszpolgárának
emlékére avatott emléktáblát. Ezen kívül 20
festőművész munkássága is emléktáblán lett megörökítve: Arató István, közös emléktábla (Bánovszky Miklós,
Csernus Tibor, Márffy Ödön, Perlrott-Csaba Vilmos, Tihanyi Lajos), id. Blaskó János, Duray Tibor, Duschek János, Ivan Vydarený,
Jeckel Ferenc, Káplár Éva, Kassák Lajos, Mácsai István,
Muray Róbert, Rába Lilla, Szántó Piroska, Szentiványi Lajos, Vörös Rozália,
Würtz Ádám.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Belügyminisztérium
Közlemény
2010. július 23., péntek 15:49
A belügyminiszter 2010. július 22-ei, a működésképtelen helyi önkormányzatok támogatásáról szóló ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|