|
|
GÖDÖLLŐ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA |
2019. március 15., péntek 12:58 |
„A múlt tisztelet mellett fontos a jövő építése is” Ünnepi megemlékezés az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 171. évfordulóján (I. rész) |
|
Hagyományosan Gödöllő főterén kezdődött és a Petőfi
szobornál koszorúzással, valamint a lovasok felvonulásával zárult a gödöllői
március 15-ei megemlékezés délelőtti része.
A Szabadság téren, Gödöllői
Városi Fúvószenekara köszöntötte az ünnepségre érkezőket Ella Attila
vezényletével, majd Czelleng Réka előadásában csendült fel az „1848-ban”
kezdetű népdal.
A megemlékezésen Gémesi György polgármester mondott ünnepi beszédet, majd a „Köztük élek!” című ünnepi műsorával
tisztelgett Gödöllő nemzeti büszkeségeink, a hősök és névtelen forradalmárok
dicső emléke előtt. az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 171. évfordulóján.
A műsorban Mészáros Beáta, Tarján Péter színművész, Rehorovszky Gábor, a „Márciusiak”
zenekar – Lukács Csilla, Benkő Zsolt, Csanaki György, Hoffer György, Szász Ferenc
- és a Damjanich János Általános Iskola
tanári- és gyermekkórusa közreműködött.
A rendezvény második része Petőfi Sándor szobránál zajlott le, ahol az
önkormányzat és intézményei, a pártok és a civil szervezetek képviselői
helyezték el az emlékezés koszorúit. A délelőtti rendezvények sorát
hagyományosan a Tarsolyos Lovas Egylet által szervezett lovas felvonulás zárta.
Dr. Gémesi György polgármester ünnepi beszéde (I. rész)
"Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszöntöm önöket az 1848. március 15-ei
forradalom 171. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Köszönöm, hogy
eljöttek, hogy együtt ünnepelünk, mint mindig, itt, Gödöllőn. Ünnepeljünk és
emlékezzünk a hősökre, akik egzisztenciájukat, életüket áldozták a haza
függetlenségéért és szabadságáért.
„Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A múltnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.” – írja
Petőfi Sándor.
Igen, egy ilyen "egekbe nyúló
kősziklát" emeltek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei, példát
mutatva, mint oly sokan a magyar történelem során: bátorságból,
hazaszeretetből, hazafiságból. Büszkén mondhatjuk, hogy a több, mint ezeréves
történelmünk egyik legszebb része az 1848-as márciusi forradalom, amit egy
maroknyi értelmiségi fiatal a Bécsben kitört forradalom hírére döntött el
március 14-én a Pilvax kávéházban és indított el március 15-én hajnalban.
Nyomdafoglalás, 12 pont, Nemzeti dal,
Táncsics kiszabadítása, és este a Nemzeti Színházban a Bánk Bán díszelőadása,
amivel ünnepelték a győztes forradalmat. Nem volt tv, rádió, internet,
mobiltelefon és Facebook sem, ahol élőben lehetett volna közvetíteni az
eseményeket. Mégis 24 óra alatt győzött a forradalom, és rá egy évre - itt
néhány kilométerre tőlünk - Isaszegen, a Tavaszi Hadjárat során
fényes győzelmet arattak a magyar katonák egy hatalmas birodalom hadserege
ellen. A szabadságharcot pedig csak a hihetetlen túlerővel bíró, az országba
behívott orosz hadsereg tudta leverni. 171 év távlatából is büszkén emlékezünk
rájuk itthon és a nagyvilágban, és hirdetjük, hogy nekik akkor, ott, márciusban
sikerült.
De miért sikerülhetett? Mi volt a titka
annak, hogy egy maroknyi értelmiségi által indított forradalom a
félelmetes túlerőt meghátrálásra kényszerítette?
„A vár ereje nem a falakban rejtezik,
hanem a védők lelkében” – mondta Dobó István több száz évvel korábban. Igen,
1848-ban is a magyar katonák szívéből és lelkéből áradó hazaszeretet adta azt
az erőt, ami a kisebb létszám és a rosszabb katonai technika ellenére is
sikerre vitte őket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mit jelent a mai ember számára a
hazaszeretet? Ma az ország sok pontján az ünnepi beszédekben elhangzik ez a
szó. Hazaszeretet. Egy szó, ami hatalmas jelentéssel bír. Mert szereti-e a
hazáját az, aki úgy érzi, el kell hagynia azt, mert itt már nincs maradása?
Szereti-e a hazáját az, aki már
elhagyta, de ott a távolban, messze a szülőföldtől összeszorul a szíve, amikor
meghallja a Himnuszt? Ki tudja megmondani, hogy mit jelent a haza szeretete?
Egyáltalán megmondhatja-e valaki a másik embernek? A haza szeretete
mindannyiunkban ott van bent: A szívünkben, a lelkünkben, a vérünkben. Éljünk
itt, az országban, a határon túl vagy a világ más pontján. A haza szeretetét
nem tudja senki sem elvenni, sem kiirtani.
A hazaszeretet a hazához, annak
földjéhez, lakóihoz, nyelvéhez, történelméhez, kultúrájához, hagyományaihoz
való ragaszkodás, ami tettekben is megnyilatkozik: a haza iránt érzett
kötelességek teljesítésében, saját érdekeink mellőzésében, önzetlenségben,
odaadásban, önfeláldozásban mutatkozik meg.
Csak nagy nemzeti hanyatlás korszakában
gyengül ez az érzés, kap lábra az önzés, az egyén elszigetelődése, elzárkózása
a közösség elől, a magánérdek kielégítésének hajhászása, a hazaszeretetnek csak
szóval vallása, tettel való megtagadása.
A mindenkori jelen politikája mindig is
úgy érezte, őket csak a hazaszeretet vezérli. A haza és a nemzet védelme miatt
teszik azt, amit. És ha mások nem úgy gondolkodnak, mint ők, azok a haza
ellenségei.
De a jövő generációja az, amely erről ítéletet
alkot.
És bizony legtöbbször a jövő máshogy
látja a múltat. Bizony, nem olyan fényesen, mint azt korábban a nagy
politikacsinálók leírták vagy gondolták.
Rólunk és tetteinkről is majd a jövő
generációja fog egyszer véleményt alkotni. Ők lesznek azok, akik utólag
értékelni fogják cselekedeteinket.
Abban biztos vagyok, hogy a 48-as
forradalmárok sikerére nemcsak így, 171 év távlatából, de majd 100 év múlva is
büszkék lesznek leszármazottaink. Mert ezt a sikert az igazi hazaszeretet
alapozta meg.
171 évvel ezelőtt azok a fiatalok nem
törődtek bele a sorsukba, nem dőltek hátra a fotelben és mondták: ez van,
úgysem tudunk változtatni, felesleges itt bármit csinálni. Nem. Ők bátran ki
mertek állni a szabadságukért és a függetlenségükért. Mertek cselekedni. Jövőt
akartak építeni..."
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Belügyminisztérium
Közlemény
2010. július 23., péntek 15:49
A belügyminiszter 2010. július 22-ei, a működésképtelen helyi önkormányzatok támogatásáról szóló ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|