|
|
| AJKA VÁROS ÖNKORMÁNYZATA |
| 2022. március 12., szombat 22:15 |
Fiúk a bányából |
|
Az egykori ajkai szénbányászok munkájával, ünnepeivel, hétköznapjaival ismerkedtek a Túrajó Egyesület által a Fiúk a bányából elnevezéssel rendszeresen szervezett program résztvevői Horváth Károly nyugalmazott bányamérnök, a Bányászati Múzeum szakmai vezetője elbeszélése alapján, miközben bejárták Csingervölgy alsó részét. A március 11-i túra résztvevői megtudták többek között azt, hogy a bányásznap, amelyet 1951 óta tartanak szeptember elején, nagy ünnep volt. Akkor fizették ki a hűségjutalmat, amely az éves bér 8-16 százalékát tette ki. A bányászoknak a Csingerben rendezett központi ünnepségen személyesen részt kellett venniük, mert kezdetben az ünnepi beszéd után itt vehették fel a nagy összeget. A családfővel együtt jöttek a feleségek és a gyerekek is. Az 1950-es 1960-as években, és még később is áruhiány volt, a bányásznapra kitelepültek a kereskedők, és lehetett vásárolni háztartási eszközöket, bútort de még robogót is. A bányászok kezdetben 12 órás műszakban dolgoztak, így munka után hazatértek pihenni, de miután a 8 órás munkarendet bevezették, virágzott a sport és a kulturális élet. Az egykori művelődési házban, amelyben ma vállalkozás működik, könyvtár volt, hatalmas színpad, működtek a művészeti csoportok, énekkar, zenekar, néptánccsoport. Csingerben strand is működött. A bányászok vallásosak voltak, védőszentjükhöz, Borbálához fohászkodtak azért, hogy föld alatti, számos veszélynek kitett munkájuk során védje meg őket a bajtól. Szerettek volna egy kápolnát, ahol tarthatják a szentmisét, de ez a vágyuk csak a bánya bezárását követően néhány évvel vált valóra Tomor Sándor plébános közbenjárására. A kápolnában az egyik oltárkép Szent Borbálát ábrázolja. A csaknem 3 órás túra első állomása a városrész bejáratánál álló Csingervölgy mozdony volt, amelynél Horváth Károly szólt az ajkai bányászat kialakulásáról. Elmondta többek között azt, azért volt a kezdeti években a bányászok között sok idegen hangzású név, mert a bányaművelés indulásakor külföldről hoztak szakembereket. Később az itteniek is kitanulták a mesterséget. A kriptongyár története is érdekelte a résztvevőket, sokat kérdeztek Bródy Imréről, valamint a gyár berendezésének a sorsáról. A temetőben Molnár Gábor sírját keresték fel, majd az egykori feladóállomás és a fürdő épületébe is beléphettek a csoport tagjai. Horváth Károly ott elmondta, hogyan töltötték meg szénnel a csilléket, adták fel a drótkötélpályára, ami vitte le a városba. A fürdőnél többen meglepődtek azon, hogy női zuhanyzó is volt. Megtudták, a bányában adminisztratív munkakörbe és könnyebb fizikai munkákra nőket is alkalmaztak, viszont állandó föld alatti munkát nem végezhettek. Hallottak arról is, milyen fontos volt a leszálló márka, amit a műszak kezdetén mindenki megkapott, majd annak végén vissza kellett tenni, onnan tudták, hogy a tulajdonosa visszatért a föld alól. A szabály az volt, hogy amíg az előző műszakból mindenki nem ér fel, a következő nem kezdheti meg a munkát, hanem a hiányzó személyt kell keresni. A túrázók megnézték a bánya lejáratait és megtudták, hogy a háborúban óvóhelyként is használták azt. A programot követően sokan felmentek a Bányászati Múzeumba is.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Belügyminisztérium
Közlemény
2010. július 23., péntek 15:49
A belügyminiszter 2010. július 22-ei, a működésképtelen helyi önkormányzatok támogatásáról szóló ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|