Önkormányzati sajtószolgálat

2012. június 18., hétfő 10:34

Tokaj: méltó régi nagy híréhez

Néhány hete szenzáció számba ment a Tokaj-rajongók körében, hogy elkészült az a Tokaj-Hegyalja-térkép, amely a történelmi dűlők klasszifikációján alapul.
A klasszifikáció osztályozást jelent. Történelmi és nagyon is valós tapasztalat ugyanis az, hogy bizonyos dűlőkről jobb borok teremnek, mint másokról, hiába találhatók akár ugyanazon a hegyoldalon. Így beszélhetünk első-, másod- vagy harmadosztályú dűlőkről is, ami bizony a bor minőségében és – elvileg – az árában is kifejezésre jut. Legalábbis a világnak olyan szerencsés tájain, mint például Burgundia.

Tokaj-Hegyalján nem alakultak ilyen szerencsésen a dolgok, pedig a leghíresebb magyar borvidéknek is több évszázados múltra visszatekintő dűlőklasszifikációs rendszere van. A tokaj-hegyaljai dűlők első ismert és ránk maradt osztályozását még Bél Mátyás készítette el az 1730-as években, a másodikat pedig Szirmay Antal 1795-ben. A két dátum között történt még valami, ami a tokajit a világ élvonalába emelte:

1737-ben jelent meg a királyi rendelet, amely a tokajival azonos értékűnek mondta ki 21 további hegyaljai település borait: vagyis megszületett a világ egyik első eredetvédelmi rendszere (csak a portói borvidék lehatárolása tekinthet vissza hasonlóan hosszú múltra!). A legnagyobb baj azonban nem az, hogy az azóta eltelt közel 300 évben számos termőhely, dűlő neve megváltozott, hanem az, hogy a tömegtermelés évtizedeiben az apró különbségekkel, a legjobb minőség kutatásával nem is nagyon törődött senki. Tokaj titka lassan feledésbe merült.

1 csatolt kép