A régi
templom helyén álló kápolna előtt megtartott ünnepélyes szentmisét Karol
Kozłowski atya, a Lengyel Perszonális Plébánia képviselője, Kukucska Róbert atya,
a
roma fiatalok lelkésze Kazincbarcikából, Jan Bielski atya, Białka Tatrzańska templomának plébánosa
és Ködmön Ferenc atya Szendrőről celebrálták. A misén énekelt a budapesti Szent
Kinga Kórus. Részt vettek a misén Czarna Góra, Białka Tatrzańska és Bukowina
Tatrzańska helységekből érkezett góralok, akik a derenkiek között keresik
esetleges rokonaikat. [Bialka Tatrzańska mai és Derenk egykori
– lerombolt – templomának ugyanazok a védőszentjei: Simon és Júdás Tádé, más
néven Júda. Jézus tizenkét apostola közül Simon a „zelóta” megkülönböztető
nevet kapta, jeléül annak, hogy mielőtt Jézushoz csatlakozott volna, a
fanatikusan Róma-ellenes nemzeti zelóta párthoz tartozott, amelynek tagjai a
modern terroristákhoz hasonlóan a gyilkos és öngyilkos merényletektől sem
riadtak vissza (görög zélótész = „vakbuzgó”). Legendája szerint Jézus
mennybemenetele után Tádéval együtt Szíriában és Mezopotámiában terjesztette az
evangéliumot, mindketten Perzsiában haltak vértanúhalált. Simont
kettéfűrészelték (más változat szerint keresztre feszítették). Ennek megfelelően
fűrész (illetve kereszt) az attribútuma. Fűrészéről nevezetesebb, ezért a
favágók tisztelik védőszentjükként. Elválaszthatatlan társa Júdás Tádé, akit
Márk az áruló Júdás Iskariótéstől való megkülönböztetésül nevez Thaddeusnak
(héber „bátor szívű”, „elszánt”, „merész”), a zelótának nevében is méltó társa.
Attribútuma a Marshoz illő bunkó, alabárd vagy lándzsa, a haláláról szóló
legendaváltozatok szerint. Ő a vesztett ügyek patrónusa. Kettejüket ábrázolja a
misére elhozott festmény.] A szentmise a pápai himnusz, a magyar himnusz és a lengyel himnusz
éneklésével zárult.
|