Önkormányzati sajtószolgálat

2012. december 29., szombat 20:36

Helyet keres a nyomdamúzeum

Híreket olvasnánk, Ady versét vagy Jókai hosszú regényeinek egyikét? Egy-két kattintással máris rátalálhatunk az interneten.
Szokásaink észrevétlenül változnak. Kevesebbszer térünk be a könyvesboltba, a könyvtárba, ritkábban keressük a napilapokat a standokon. A könyvkiadás piaca ma még egyre bővül, ám a nyomtatott sajtó halálával számos tudományos szakcikk foglalkozott a 21. század elején. Egy ausztrál jövőkutató, bizonyos Ross Dawson prognózisa alapján például a magyar nyomtatott sajtó 2032-re hal ki. A borúlátó jóslat ellenére sokan éppen az ellenkező tendenciában hisznek: az elektronikus sajtó térhódítása mellett a nyomtatott lapok és igényes kiadványok fokozatosan felértékelődnek.
A technológiai változásokkal néhány szép foglalkozás, például a korábban „elitszakmának” tartott klasszikus nyomdászat is kihalófélben van. Szerencsére mindig akadnak elhivatott képviselői egy-egy mesterségnek, mint ahogy Novokrescsenszkov Tamás is az. Fanatikusan szereti és gyűjti a régi nyomdagépeket, melyekből családja mára múzeumnyi mennyiséggel rendelkezik.
A rendszerváltás tájékán a magasnyomó gépek, mint elavult technika, az ólombetűkkel együtt kidobásra ítéltettek. Alig maradt fenn pár darab az értékes – és külsejükkel is komoly esztétikai értéket képviselő – nyomdagépekből. Novokrescsenszkov Tamás megszállottan gyarapítja kincsestárát, főként magyarországi darabokat mentett meg az utókornak, így az ócskavasként kezelt nyomdaipari eszközök nem a MÉH-telepen kötöttek ki. Van itt régi szedőszekrény, ólombetűk, fabetűk, klisék, középkori kézi betűöntő készülék, nyomdai fényképezőgép, stencilgépek, tűzőgépek, kötészeti táskás és késes hajtogató gép, kézzel hajtós lendkerekes vágógép, ofszetgépek, pedálos tégelysajtók, Wörner gyorsajtó. Gyűjteményének különlegessége, hogy szinte valamennyi nyomdagép üzemképes. Egyikük attól egyedi, hogy a trianoni diktátumot ezen nyomtatták.
A vándornyomdász már több múzeumban tartott ismeretterjesztő foglalkozásokat, hogy a magasnyomtatás rejtelmeibe bevezesse a most felnövő generációt. Tamás rendszeresen oktat a budapesti KOGART Galériában, ahol a grafikai munkákat gyönyörű dombornyomással készíti el. Szervezeteknek nem tagja, kivéve a Magyar Játék Társaságot, amire nagyon büszke, „mert boldogság az élet, ha játékkal töltjük” – mondja.
A helyi alkotóknak, szentendrei művészeti iskoláknak is figyelmébe ajánlom a régi nyomdatechnológiát, hiszen ezzel ma már csak ritkán találkozhatunk. A gyűjtemény jelenleg raktárban várja a jövő évet, amikor új, tágasabb helyre költözhet Tamás családjának interaktív nyomdamúzeuma. Lehet, hogy Szentendrére?
Sz. N.

1 csatolt kép