Önkormányzati sajtószolgálat

BUDAPEST FŐVÁROS XXII. kerület - Budafok-Tétény Önkormányzata

2013. február 12., kedd 15:33

Csángó Bál - a nemzeti összetartozás élő jelképe

2013-ban tizenhetedik alkalommal rendezte meg a Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány a Csángó Bált.
Mára elmondható, hogy a rendezvény sokkal több, mint egy segélygyűjtő akció egy nehéz sorsú, magyar ajkú népcsoport számára.
A bál a nemzeti összetartozás élő jelképévé vált.
Helyszíni riport.
Hóesésben érkeznek a vendégek egy kis lélekmelegítésre és önfeledt szórakozásra a Petőfi Csarnokba, ahol számos program várja őket a tizenkét órás bálon. Az épület minden zuga megtelt énekesekkel, táncosokkal, érdeklődőkkel - felnőttekkel és gyerekekkel egyaránt. A legfiatalabbak már délután állt a bál.
Körülnézve, egyértelműen megállapítható: mindenki boldog és nyugodt. A bál küldetését, a csángó magyarság fennmaradását, ismertebbé tételét célzó erőfeszítéseket kimondatlanul is mindenki magáénak érzi. A misszió nem kis feladat, rendkívüli összetartást és rengeteg munkát igényel, a kis közösségektől kezdve a legfelsőbb szintekig. Nem véletlen talán, hogy Áder János köztársasági elnök az esemény fővédnöke.
Az épületben sétálva mindenki talál valami kedvére valót, lehet az egy tradicionális motívumokat ábrázoló terítő, vagy csak egy jóízű beszélgetés. A forgatagban Karsay Ferenc alpolgármester is feltűnik, aki a bál szervezőjének, a Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítványnak közel húsz éve munkatársa.
„Mindig szívet melengető az az érzés, az a hangulat, ami itt uralkodik, ahol magyarok, csángók és székelyek egymásra találhatnak, és bármilyen problémájukat megbeszélhetik. Itt valahogy maguktól oldódnak meg a nehézségek, ami bonyolultnak tűnik messziről, az testközelből a lehető legegyszerűbb.”

Nagyon igaz Szabó Dezső gondolata, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Most ez különösen aktuális üzenet mindannyiunk számára. Sok határon túli csángó és székely honfitársunk köszönte meg itt a bálon is, hogy Budafok-Tétény önkormányzata mozgalmat indított, melynek lényege: a székelységükben, magyarságukban megtámadott székelyföldi településekkel való szolidaritás jeleként tűzzük ki a székely zászlót. Kezdeményezésünkhöz folyamatosan csatlakoznak az anyaországi és erdélyi települések és már több száz helyen tűzték ki a székely lobogót.”
Különlegességként idén az egész ünnepi műsort a 200 éve született Petrás Incze János minorita szerzetes, klézsei tudós pap emlékezetének szentelik, aki a csángó magyarok elkötelezett híveként élte életét.

Rendkívül sokat tett a csángókért Tytti Isohookana-Asunmaa, Finnország korábbi kulturális minisztere, aki az Európa Tanácsban végzett áldozatos tevékenységéért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, ő mond elsőként beszédet.
A hivatalos megnyitó beszédet Lászlófy Pál Istvántól hallhatjuk, aki a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke.
Mindeközben egyre nő a tömeg a nézőtéren, és elkezdődik egy felfelé szárnyaló zenés-táncos, időnként prózával megszakított műsor, mely bemutatja Petrás Incze János „rokonföldi” leveleit, gyűjtéseit és a róla szóló dokumentumokat.

Gyimesi, és moldvai csángó magyar hagyományőrző, valamint magyarországi hivatásos és amatőr együttesek vannak együtt a színpadon, kisebb-nagyobb csoportokban szórakoztatják a közönséget.
A különböző tájegységek népviseleteiben megjelenő férfiak és nők, idősebbek és fiatalok, a szívszorítóan igéző dallamok, frissítő tánclépések a közönséget is beindítják, és a nézőtéren lévők közül többen együtt énekelnek a színpadon állókkal.
Aztán véget ér a hivatalos megnyitó, és a gyimesfelsőloki műsorvezető nagy mulatozásra hív mindenkit.
Nem sokkal később, kiérve a nagyteremből, egy kisebb helyiségbe sétálva már folyik Tytti Isohookana-Asunmaa, „Csángó körkép” című könyvének bemutatója, amit Németh Zsolt a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára tart, itt is sok az érdeklődő.

Könyv kínálatban nincs hiány, az egyik árus standjánál már hallatszik az énekszó „Bonchidai menyecskék…” kezdetű nótával csalogatja egy rendkívül jó kedvű hölgy a vásárlóit. „Pajzán mese idősebbeknek, csodaszarvas mese minden korosztálynak”-szólítja meg vevőit.
Haladva a standok mellett, a tömegben lelkes lányokra lehet bukkanni, akik nemrég vásárolt gyöngyeiket fűzik.
Összefonódnak az emberek a nagyteremben, elindult a táncház, egyelőre többen érdeklődnek, mint ahányan ropják.
Egy egészen kis teremben pedig Petrás Mária keramikus alkotásait lehet megtekinteni, ahol akadnak olyan párosok is, akik felváltva beszélgetnek, és együtt énekelnek.

Többnyire szakrális jellegű alkotások köszönnek vissza a falakról. Művészetek találkozása jelenik meg itt is felsőfokon, Seres András és Szabó Csaba „Csángómagyar daloskönyv” című kötetét mutatták be néhány perccel ezelőtt.
A nyüzsgés, beszélgetés, öröm egyre fokozódik. A táncházban most már hatszor annyian táncolnak, mint tíz perccel ezelőtt, már faltól falig ér a kör; középen nagy tudású, a kör szélén lelkes táncosok ropják.
A zenekarok és énekesek egymást követik, és biztosítják a talpalávalót a bálozóknak.

A tömegben feltűnik a miniszterelnök felesége is, Lévai Anikó asszony két kislányával, jókedvűen járják a táncot.
Koncert koncertet követ, elképesztő számú fellépő szórakoztatja a nagyérdeműt, nem túlzó itt azt mondani, hogy kicsit hasonlít egy professzionális nagycsaládi rendezvényhez. Több ezer ember együtt, egy célért, egy lélekkel. Tudjuk, hogy lesz folytatás. Kell, hogy legyen folytatás.

L. E.
Fotók: Soma

8 csatolt kép