Emlékezni és megőrizni! Köves Slomó rabbi szavai szerint erről
kell, hogy szóljon a 2014-es holokauszt emlékév. Az óbudai rendezvényen
Bús Balázs, és a zsinagóga rabbija mondott beszédet, majd az imaházban a
meghívottak jelenlétében felhangzott a kaddis. Az esemény végén
megnyitották a zsinagóga újjászületését feldolgozó szabadtéri
fotókiállítást.
A tíz parancsolat üzenetéről szólt ünnepi köszöntőjében Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője. Szavai
szerint a tóra két helyen is említi a tíz parancsolatot, azonban a két
helyen két apró eltérés található. Egyszer arról ír, hogy emlékezz meg a
szombat napjáról, a másszor pedig, hogy őrizd meg a szombatot.
Megőrizni és emlékezni. Ez a két összetartozó fogalom jól összefoglalja
mindazt, amit a holokauszt 70 évfordulóján a zsidó közösség gondol.
Az óbudai zsinagóga rabbija úgy folamazott, az emlékezésnek akkor van
értelme, ha össze tudjuk kötni valamivel, ami a jövőnket jobbá teszi.
Ennek hiányában marad “a múltba révedés”. Meg kell ismernünk a múlt
hibáit és azokból tanulnunk kell – tette hozzá.
Az emlékezésnek cselekvésre kell ösztönöznie, azaz visszahozni a
jelenbe valamit a zsidóság elpusztításának kísérletét megelőző korból.
Megmutatni, hogy a sötétséget a fénnyel lehet elűzni.
Érthető , ha a zsidó holokauszt emlékévében a megemlékezések
többnyire a második világháború népirtása körüli szenvedéstörténetek és a
bűnök elkövetőinek felelőssége körül forognak – jelentette ki Bús
Balázs polgármester, ám hozzátette, hogy a fővárosi zsidó közösségek
története sokkal színesebb, összetettebb és élettelibb képet mutat, mint
ahogy az a holokauszt megrendítő tragédiájából a többség számára
kitűnhet. Felidézte, a dualizmus időszakát, az óbudai Goldberger család
vállalkozásának felemelkedését, és a XX. század elején virágzó óbudai
hitközségi életet, mely 1929-ben már a tíz legnagyobb létszámú hitközség
közé tartozott. Goldberger Leó halálával ért véget Mauthausenben a
Goldberger család korszakokon átívelő története, s vele az évszázados
múltra visszatekintő helyi zsidó közösségeké is. Emléküket ma a
Goldberger Textilipari Múzeum őrzi itt a kerületben.
Az 1940-es évek eseményeire, az egykori óbudai és békásmegyeri
téglagyárak területén, majd később a táborokban történtekre utalva azt
mondta, az mély nyomot hagyott. Pilinszky János szavait idézte: Valami
rendkívül fontos történt velünk. Egyszerre megéreztük, alkalmunk volt
megérezni, hogy jóvátehetetlen botrányt hagytunk magunk mögött. S ha a
legszebb jövő állna is előttünk, a legszebb jövő is morális sivataggá
válnék, ha nem éreznénk felelősséget azért, ami megtörtént. A
szégyenért, a szörnyű szégyenért.
A
jelen egyik fontos feladatának nevezte, hogy újra létrejöjjön az
együttműködő óbudai közösség, amiben jelen kell lennie a zsidó
közösségnek is.
A kedvező folyamatok már elindultak, s az önkormányzat ehhez
csatlakozott, amikor irodalmi estet szerveztett Gelléri Andor Endre
műveiből, s az Óbudai Múzeumban látható zsidó múltat és szokásokat
bemutató tárlat is a megértést és a közeledést szolgálja. Nemsokára
konferencia és koncert is lesz a holokauszt kapcsán a Zeneakadémián.
A holokauszt-emlékév nem csupán megemlékezések láncolata, hanem saját
történelmi félmúltunk feldolgozásának fontos része, egyben az
együttélés újratanulásának és a közösségfejlesztésnek a záloga is.
Reményét fejezte ki, hogy ha “majd évek múlva visszatekintünk e mostani
esztendőre, akkor azt mondhatjuk itt a III. kerületben és szerte az
országban, hogy a 2014-es holokauszt-emlékév egy új kezdet határát
jelölte ki.”
A megemlékező beszédek után a jelenlévők Köves Slomó rabbi hívására
részt vettek a zsinagógában a kaddis imán, melyben rabbi az
Isten mindenhatóságát és könyörületességét kérte a meghaltakért.
A zsinagóga előtti szabadtéren a meghívottak a mai napon megnyitott
fotókiállítás felvételein bepillantást nyerhettek a zsidó közösség
zsinagóga újászületését lehetővé tevő munkájába, és az új imaház
átadásának ünnepi pillanataiba.
|