Egy
1917-es törvény írja elő, hogy „nemzetünk hősi halottainak
kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni” s
méltó módon kell megörökíteni a hősök nevét. Néhány évvel később
1924-ben már a Hősök emlékünnepéről rendelkezett a törvény, amelyben
megfogalmazták, hogy május utolsó vasárnapján megemlékezéseket kell
tartani országszerte. Ebből az alkalomból rendeztek emlékünnepséget
május 31-én, délelőtt Hajdúnánáson, a Hősök Emlékművénél.
Május utolsó vasárnapján a háborúkban
elesett katonákra emlékezik az ország. A hősök hivatalos, törvény által
szentesített napja ez, melyet 1925. május 1-jén a honvédelmi miniszter
nemzeti ünneppé nyilvánított. Ilyenkor országszerte, így Hajdúnánáson is
koszorúkat helyeztek el a Hősök Emlékművénél a nemzeti hőseink előtt
tisztelegvén.
Az
ünnepi megemlékezés a Hajdúnánási Református templomban emlékező
istentisztelettel vette kezdetét. Kocsis Áron, református lelkipásztor
igehirdetésében kiemelt egy régi bölcsességet, mely szerint senki sem
születik hősnek, de adott helyzetben, történelmi pillanatban azzá
válhat. „Mai igénk ennek bizonyítéka, hogy nem az tesz hőssé valakit,
hogy erős, bátor, képzett, harcászatilag, stratégiailag sokat tud, hanem
az, hogy megvan-e a lelkében a képesség hőssé válni, kiállni valamilyen
ügyért, egy szent igazságért, hogy hajlandó-e követni elveit, s nem
megtagadva azokat.”
A
Református templom előtti téren nemzeti énekünk, a Himnusz dallamaival
folytatódott a megemlékezés. Ezt követően Csiszár Imre, Hajdúnánás város
alpolgármestere mondott ünnepi beszédet, aki a történelmi pillanatok
felidézése mellett hangsúlyozta, hogy nemzetünknek szüksége van ilyen
ünnepekre, megemlékezésekre és szükség van arra is, hogy utódaink
sok-sok emberöltőn keresztül ugyanúgy tiszteljék, s ápolják ezeket a
tisztes hagyományokat.
Alpolgármester
szavai után Kiss Róbert, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár zászlósa a
39-es gyalogezred történetét mutatta be, melynek keretében bejártuk
együtt, gondolatban a régi harcmezőket. Kiss Róbert magával hozott egy
sziklát abból az állásból, amely visszavételével beírták magukat
katonáink a hadtörténelembe. Zászlós úr elmondta: az emlékművön szereplő
hősök jelentős része harcolt ennek a sziklának a származási helyén, az
olasz fronton, akikre emlékezzünk tisztelettel, s valamennyi
bajtársukra, akik a magyar hadtörténelem során életüket adták a hazáért.
Az
ünnepi beszédeket követően a jelenlévők az emlékezés koszorúit,
virágait helyezték el a világháborús hősök emlékének tiszteletére.
Sokakat a háborúk hősi halottjai közül távoli országokban helyeztek örök
nyugalomra, s bár volt, akiknek földi maradványait a család
hazahozatta, a legtöbbjük emlékét a Hősök Emlékműve őrzi.
|