2017.
február 4-én, péntek reggel egy végzős szakgimnáziumi gépész és egy
végzős gépgyártástechnológiai technikus osztály vágott neki a kísérő
tanárokkal együtt a másfél órás útnak a Miskolcon található szerszámgép
gyárba. Az időjárás az elmúlt hetekhez mérten kegyes volt hozzánk, még a
nap is megmutatta magát.
Már
a parkolóból láttuk, nem egy hétköznapi vállalatról van szó, a hatalmas
gyárépület láttán mindenki ámulatba esett. Az épületbe belépve egy
terembe vezéreltek minket, ahol a cég rövid ismertetője után kis
csoportunk két részre szakadt, és így jártuk be az épület egy részét. Az
„idegen vezetőnk” próbálta a lehető legtöbb érdekességet, információt
elmondani az ott eltöltött két óra alatt a miskolci gyáregység 10 000
m2-ről, bár úgy éreztük, egy nap is kevés lett volna erre. Talán a
leglenyűgözőbb az éves szinten legyártott kb. 10 millió darab
szerszámgép, ami az idén akár 11 millióra is rúghat. Egy ilyen méretű
gyárnál a legnagyobb problémát az alapanyag és a késztermék raktározása,
valamint a logisztika jelentheti, amit könnyedén megoldottak, ugyanis a
készterméket nem raktározzák, egyből a gépiesített csomagoló gépbe
kerül és küldik a megrendelőhöz. A gyár logisztikája talán nem a
legfejlettebb, a ma már természetesnek vett automatizált gépek helyett
rengeteg kistargonca, villás emelő, különböző elektromos „kisvonat”
járkál fel-alá, amivel több száz embernek adnak munkát, nem beszélve a
sori dolgozókról és az irodistákról. Nem véletlenül alkalmaznak ennyi
anyaghordozót, ugyanis a kb. 15 000 m2-es raktárhelyiségben mintegy 22
000 raklapos polcrendszer található tele alapanyaggal. A haza vezető út
hamar eltelt, a jó kedv jeleként a busz hátsó soraiból zene és énekhang
volt hallható.
Tanulságos volt a gyárlátogatásunk, egy
kis betekintést nyerhettünk milyen jellegű munka, munkakörnyezet vár
ránk, miután elvégeztük az iskoláinkat.
DR
|