Önkormányzati sajtószolgálat

2017. március 26., vasárnap 17:53

Isten vendégeiként vagyunk itt a Földön, D. Nagy Imre könyvbemutatója

A ma minden korosztály által gyakran hangoztatott mondat, hogy rosszkor volt rossz helyen, vagy jókor volt jó helyen, nem létezik. Mindennek oka van, semmi nincs véletlen. Ha valaki abban az időben, amikor valami történt, ott tartózkodott, ahol az eset megtörtént, akkor neki ott kellett lennie, fogalmazta meg D. Nagy Imre író, publicista, költő a könyvbemutatóján, amelyet március 24-én tartott a városi múzeumban. A Vendégségben című kötet szerzőjével Kellei György újságíró, író beszélgetett. D. Nagy Imre orvos ugyan rég elkerült Ajkáról, ahol a kórházban egy évtizeden át gyógyított, mégis sokan emlékeznek rá és tisztelik őt. Ezt mutatta az is, hogy a szervezők a meghirdetett kezdési időpont után még percekig hordták a székeket, de még így sem fért be annyi, hogy mindenkinek jusson ülőhely, így sokan a másik teremben vagy a folyosón állva hallgatták végig a beszélgetést. A szerző elmesélt egy történetet. Nyíregyházán járt, hazafelé eltévesztette az utat. Egy mezőgazdasági területre tévedt, ahol birkák legeltek. Dühös volt, hogyan tudott ekkorát tévedni. Nehezen talált rá a jó útra. Később hallotta, hogy abban az időben, amíg ő a birkák között kereste a kifelé vezető utat, súlyos baleset történt, több áldozatot követelt. Ha nem téved el, épp akkor jár azon az útszakaszon. Tehát nem tévedés volt. A sors akarta megmenteni őt. A szerző megfogalmazta, hogy a földi létünk csupán vendégség ezen a földön, fontos, hogy megleljük benne a szépet. Emeljük fel a tekintetünket, lássuk meg Istent, hiszen az ő vendégei vagyunk, ő hívott meg bennünket a földi létre. Amikor világra jövünk, még nem tudjuk, hogy mi vár ránk. Isten azonban tudja vágyainkat. Az ember társas lény, abban, hogy jól érezzük magunkat a világban, jól teljenek a napjaink, szükségünk van más emberekre, akikkel társakká, barátokká fogadjuk egymást. Minden ember fontos a maga helyén és környezetében. Az író a kötetben megemlékezik a hétköznapi emberekről, akik szorgalmukkal, kedvességükkel, figyelmességükkel vívták ki környezetük tiszteletét. Megemlékezik az ügyes kezű iparosról, az udvari munkásról, aki műtőssé küzdötte fel magát, a tanítóról, akinek emléke élete végéig elkíséri. D. Nagy Imre a huszadik század jeles irodalmáraival is megismerteti az olvasót. Elmondta többek között a méltatlanul elfeledett Végh Antal író történetét, aki naponta 30 oldalt írt kézzel, majd felvitte a feleségének az emeletre, hogy gépelje le. Fáradhatatlan volt. Nagy Imre reméli, hamarosan ismét felfedezik a méltatlanul elfeledett alkotót.