Legnagyobb
epikus magyar költőnk születésének 200. évfordulója alkalmából a Magyar
Tudományos Akadémia és a költő szülővárosa, Nagyszalonta a 2017-es
esztendőt Arany-évnek nyilvánította. Az ünnepség-sorozat megnyitója
március 2-án, a költő születésének napján kezdődött Nagyszalontán, ahová
a „magyarság szeme egész nap tekintett”.
Városunk kis küldöttsége – 8 pedagógus –
köztük jómagam is, tudósítóként – a Bocskai István Általános Iskolából,
akik a Szórvány-program tagjai is, valamint egy fő Önkormányzati
dolgozó – útra keltünk ezen a napon, hogy részesei legyünk ennek a jeles
eseménynek.
Reggel korán
indultunk, tele izgalommal és olyanfajta örömmel, amit nehéz lenne
megfogalmazni. Útközben már a rádióadásokból hangolódtunk az Aranynapra,
de beszélgetéseinkkel, a költő életrajzának vázlatos átbeszélésével,
verseinek idézésével magyar szakos kollégáink is erősítettek bennünket.
Megérkezvén Arany János szülővárosába verőfényes napsütés és kissé
szúrós hideg fogadott bennünket, de kedvünket semmiféle időjárási
viszontagság nem szeghette ezen a napon.
Az ünnepi események ottani idő szerint
reggel 9 órakor ünnepi istentisztelettel kezdődtek, ezt sajnos mi már
lekéstük a határátkelés és az úti okmányok beszerzése miatt, de a
városháza dísztermébe néhányunknak már sikerült bejutni, mivel a program
ott folytatódott.
A Magyar Tudományos Akadémia gyűlésén az
emlékévet Áder János, Magyarország köztársasági elnöke nyitotta meg,
aki stílusosan arany színű nyakkendőben jelent meg. Beszéde után rövid
kis séta után megkoszorúzta Arany János szobrát – a koszorút addig mi
őriztük és fényképeztük. A várakozás idejét mi is sétával töltöttük,
ugyanis meglátogattuk a Csonkatornyot, ahol a költő relikviái vannak
kiállítva. Megnéztük a szoborparkot, ahol a költő szobrán kívül más
szalontai hírességek szobrát is megcsodáltuk, úgymint Zilahy Lajosét,
Kulin Györgyét, Sinka Istvánét, Kiss Istvánét. Lenyűgözve hallgattuk
közben a toronyóra játékát a Serkenj fel, kegyes nép … dallamaival.
Az ünnepi műsor ezek után tudományos
előadásokkal folytatódott, ahol a Magyar Tudományos Akadémia
Arany-kutatói illetve munkatársai tartottak előadásokat, melyek nagyon
hasznosak és érdekesek voltak minden érdeklődő számára, hiszen olyan
témákat tártak a nagyközönség elé, melyek különlegességeknek számítanak
az irodalomkedvelők számára, s nem olvashatunk róluk minden könyvben.
A délután további részében egy olyan
album bemutatására került sor, mely az Arany-év kapcsán került kiadásra,
s amely valószínű a legszínvonalasabb és legexluzívabb Arany-kiadványa
lesz a bicentenáriumnak. A „Szalonta Aranya, Arany Szalontája” című album a költő szülővárosához való viszonyáról és az ott töltött fiatalkori éveiről nyújt tartalmas áttekintést.
Nagy örömünkre a könyvből sikerült
vásárolnunk is, s az élelmesebbeknek még a könyvet bemutató
művelődéstörténésszel is sikerült dedikáltatnia. A rajzfilmrendezőként
és könyvillusztrátorként is ismert és a jelképeket is tudó Jankovics
Marcell elegáns Bocskai öltönyében külön megdicsérte azokat a
résztvevőket, akik alkalomhoz illően jelentek meg a jeles eseményen –
hiszen ez mindenképpen külön szót érdemelt! Beszédében arra
emlékeztetett, vigyázzunk a nyelvünkre, hisz ellenkező esetben elhalhat
anyanyelvünk.
A rendezvényen jelen volt az összes
Bihar megyei magyartanár, valamint a tanítóképző főiskola diákjai,
illetve a nagyszalontai Arany János Elméleti Líceum teljes tanári kara -
részükre névre szólóan foglalták a helyet. A beszédek közben, illetve
azok végén a Magyar Állami Népi Együttes zenekara Pál István (Szalonna)
művészeti vezető prímásságával húzott táncra csábító ritmusokat, például
Kodály Zoltántól, mert mint fogalmazott: ami a prózában Arany János, az
a zenében Kodály Zoltán. A vastaps, amit produkcióikért érdemeltek, még
őket is meglepte- ám a mi szívünkben tovább lüktetett a jóérzés, hiszen
ilyen muzsikát nem mindennap hall az ember élőben!
A nap következő része a szoborparkban
folytatódott, ahol az ünnepi műsort követően a tisztelet virágainak
elhelyezése következett. A meghívott vendégek, a szülőváros, egyházak,
iskolák, egyesületek és magánszemélyek rótták le kegyeletüket, köztük mi
is elhelyeztük a város és az iskola koszorúit a szobor talapzatán. Az
est gyertyás menettel folytatódott, énekszóval vonultunk azokon az
utcákon, ahol Nagyszalonta híres szülötteinek emlékháza áll.
A nap a Zilahy Lajos Művelődési Házban a
Szigligeti Színház előadásával zárult, ahol a költő verseiből
hallhatott a népes számú közönség átfogó összefoglalót. A Társulat
művészei Arany János életművének ismert és megismerésre méltó verseit,
prózai szövegeit csokorba szedve idézte meg Arany János emlékét
méltóképpen ünnepelve a 200. évfordulót, Novák Eszter művészeti
vezetésével. Emelte a nap fényét, hogy Novák Eszter odajött hozzánk- a
színház folyosóján álldogáló kis csapatunkhoz a darab végén, így
személyesen kifejezhettük neki és társulatának tetszésnyilvánításunkat.
Hajdúnánás küldöttsége nevében
elmondhatom, megtiszteltetésnek éreztük ezen az ünnepi programon való
részvételt, mely méltó megnyitásavolt a 2017-es bicentenáriumi évnek.
Méltó, mert meghitt, ünnepi, precízen megszervezett volt- mentes
mindenféle nemtetszéstől, füttyszótól. A műsorban Civil és sport
szervezetek, alapítványok számára 2017. évre résztvevő akadémikusok,
művészek, politikusok is érezték ezt, hisz tiszta szívvel, fennhangon,
és kimondatlanul is lerítt róluk a tisztelet nagy költőnk és az egész
ünnep előtt.
Jó volt ott magyarnak lenni, jó róla
azóta is mesélni- s jó lenne a 300. évfordulót is megélni – vagy
legalábbis úgy elérni, mint a 200-at.
Fekete Andrea
|