Június
4-e közel 100 éve a magyar nemzet gyásznapja. Közismert a tény, az első
világháborút lezáró trianoni békediktátum hazánkat sújtotta a
legjobban. Az országcsonkításnak, a nemzettestek elcsatolásának máig
ható következményei vannak. 2010 óta június 4-e már Nemzeti
Összetartozás Napja; a megemlékezések e kettőség jegyében zajlanak
szerte a Kárpát-medencében, s mindenhol, ahol magyarok élnek.
Idén is emlékeztünk és emlékeztettünk
június 4-én a trianoni békediktátum 97. évfordulóján, a Nemzeti
Összetartozás Napján arra a napra, amelyen a győztes nagyhatalmak szinte
kivégezték a Magyar Királyságot 1920 nyarán.
Hazánk
vesztesége szinte felfoghatatlan volt. A győzők célja,
kimondva-kimondatlanul a magyarság, e rebellis nemzet beolvasztása,
ellehetetlenítése volt. Az elhibázott döntéssorozat már akkor, ott,
sokak számára nyilvánvalóvá tette egy újabb háború kirobbanását.
A Himnusz közös eléneklése után Sajó Sándor Magyar ének 1919-ben című verséből hallhattunk részleteket Szatmári Tony megzenésítésében és előadásában.
Ezt követően Kovács Zsolt önkormányzati
képviselő idézte fel a 97 évvel ezelőtti eseményeket. Szólt arról a
veszteségről, amely hazánk helyzetét alapjaiban változtatta meg
Európában, arról a megalázó béke feltételrendszerről, amellyel sajátos
módon szinte csak Magyarországot sújtották a győztes nagyhatalmak. De a
magyarság mindezek ellenére megmaradt, ha megfogyva is, ha
visszaszorítva is, de a mai napig él nemzet e hazán.
Az ünnepi emlékezés után a kegyelet virágainak, koszorúinak elhelyezése következett a Trianoni emlékműnél.
A városi közös főhajtás után a
művelődési központ színháztermében a Boreko Színház Üzenet haza címmel
színvonalas irodalmi összeállítással emlékezett Trianonra, magyarságra,
hazaszeretetre, megmaradásra, összetartozásra.
HNU
|