Önkormányzati sajtószolgálat

2019. május 30., csütörtök 20:44

Elődeink konyhája ma reformkonyhaként tér vissza

Életmódunkban, táplálkozásunkban egyre inkább térünk vissza nagyanyáink, dédanyáink szokásaihoz, hangzott el a Csékúti Baráti Kör által szervezett gasztronómiai előadáson május 29-én a padragkúti művelődési házban. Paksa Jenőné köszöntőjében elmondta, hogy az egykori paraszti táplálkozás megfelel a mai reformkonyhának. A múlt század elején alig 500 alapanyagot ismertek és használtak a háziasszonyok, ma már közel 50 ezret. Az elv azonban ma is ugyanaz, fogyasszuk azt, ami itthon termett és akkor, amikor a szezonja van. A kóstolóval és régi szakácskönyvek, közöttük egy 1800-as években kézzel írott bemutatásával egybekötött előadás az Ajka várossá nyilvánítása 60. évfordulójára szervezett programsorozat része volt. Az Ajka60 verseny több zsűritagja is részt vett azon. A sváb hagyományokról a csékúti kötődésű magyarpolányi lakos Kaukerné Gertrúd elmondta, hogy a svábok földet műveltek, gyakorlatilag önellátók voltak, csak néhány dologért, sóert, cukorért, gyufáért mentek a boltba. Takarékosság jellemezte a háztartásukat, a főtt krumpli levét például levesnek használták fel. Egy nap csak egy félét fogyasztottak, volt tésztanap, főzeléknap, vacsorára a délben megmaradt ételt ették. Minden háznál állatok is voltak, karácsony előtt disznót vágtak, a húst füstölték, majd nyáron a nehéz fizikai munkák idején ették. Zöldségféléket akkor fogyasztották, amikor a szezonja volt. Hétköznap egyszerűbb ételeket készített a háziasszony, például lisztes stercet amelyet aludt tejjel fogyasztottak. A köményes rántott levesbe kenyeret daraboltak, reggelire kalácsot áztattak tejbe. A rétes és a kalács is része volt az étrendjüknek, ősszel amikor érett a szilva, szilvás lepényt készítettek. Szabó Lajosné előadásában kitért arra, hogy az egykori csékútiak maguk termeltek, azt fogyasztották, amit a kert és a mező adott, valamint állatokat is tartottak. Az étrend függött a családtagok tevékenységétől, mást ettek a parasztok, a földművesek, a bányászok. A paraszti családok konyhája egyszerű volt, hetente egyszer fogyasztottak húst, ünnepen disznósajt és kolbász is került az asztalra. Gyakran ettek egyszerűen és olcsón elkészíthető, laktató leveseket, káposzta, rántott vagy savanyú levest, különböző módon főzött krumplit, vagy kifőtt tésztát, kelt rétest, pogácsát. A vacsorát nyáron aludt tejjel fejezték be, télen aszalt gyümölccsel. A menüt az aktuális mezőgazdasági munkákhoz igazitották. Hétfőn mostak, így a vasárnapi maradék került az asztalra, kedd volt a főzeléknap kelt tésztával, szerda tésztanap, csütörtök a húsnap, pénteken tésztanap, ekkor a húst a böjt miatt mellőzték, a szombati menü zöldségleves, palacsinta, tócsi, dödölle volt, a vasárnapi ebéd ünnepi volt. Csékúton sok bányászcsalád élt, akik étkezési szokásairól Szabó Jenőné adott áttekintést. Elmondta, a bányászok reggelire tojást, sült paprikát, töpörtyűt ettek, tízóraira zsíros kenyeret vittek, tettek bele szalonnát, sonkát, töpörtyűt is. Azért újságpapírba csomagolták, mert a szalvéta elszakadt volna a zsebükben. A helyiek a zsebükben vitték a tízórait, a távolabbról bejárók tarisznyában. Nagy László csékúti borosgazda a hegy kiváló adottságairól beszélt, majd a résztvevők megkóstolták a baráti kör tagjai által készített süteményeket.