Önkormányzati sajtószolgálat

2020. augusztus 21., péntek 19:48

Előadás Bódé múltjáról

Emlékké szelidült múlt címmel mutatta be Poór Andrásné Tatai Izabella helytörténet kutató azt az anyagot, amelyben három évtizedes kutatásának az eredményét dolgozta fel. A vetített képes előadást augusztus 21-én tartották Bódén az egykori iskola épületében. A megjelenteket Horváth Károly, a Bódéért Hagyományőrző Egyesület köszöntötte. A programmal a Bódé Ajkához csatolása 70. évfordulójára emlékeztek.Poór Andrásné Tatai Izabella előadásában elmondta, hogy Bódé neve már az államalapítást követő első évszázadokban megjelenik az oklevelekben. A fennmaradt írásokban legelőször 1086 körúl említik Bulda néven, később a Bolda, Boldé, Bulde elnevezéssel is találkoztak a kutatók. A település lakott voltáról az 1988-ban talált avar kori sírok is tanúskodnak. A török seregek 1552-ben a házakat lerombolták, a lakosság elmenekült. Az azt követő 200 évben az összeírásokban a területet pusztaként említik. A korabeli krónikák 1785-től a terület földesuraként Armpuszter Lajost említik, fennmaradt az is, hogy a XlX. század elejétől a termőföld nagy része a Bóday valamint a Kramarics család birtokában van. A falura is jellemző volt az érdekházasság azért, hogy a föld egyben maradjon. A lakókat rokoni szálak fűzték egymáshoz. Az első világháborút követően egyre többen váltak ipari munkássá, így sorsuk nem függött a föld nagyságától, így más településekről is választhattak a fiúk párt, a lányok pedig olyan férjet kerestek, akinek nyugdíjas állása volt. Bódé a község jogállást 1850-ben kapta meg, amely annak jele, hogy ismét benépesült. A katolikus egyház 1860-ban iskolaszobát létesített. Az új iskola 1912-ben épült meg, ott a régi intézmény tanítónője, Tikos Veronika foglalkozott a gyerekekkel. Minden nap volt tanítás csütörtök kivételével, mert azon a napon az ismétlősök gyakoroltak. A múlt század elején Bódé szegény falu, a házak többsége döngölt falú szalmatetős volt. A kertben mindent megtermeltek, ami a család ellátásához szükséges volt. Sok háznál tartottak tehenet vagy kecskét. A fejlődés azt követően gyorsult fel, amikor a XlX. század második felében megtalálták a föld mélyén a barnakőszenet, amely elindította az ipari fejlődést. A XX. szazsdban sorra nyíltak az ipari üzemek, a biztos megélhetést nyújtó munkahelyek és a lakáshoz jutás biztosítása miatt a lakosság létszáma növekedésnek indult. A Kramarics birtokon vizimalom működött, amely 1908-ban Mercz János kezébe kezébe került. Működésének a befejezése után a malom épülete egy ideig műemlékként szerepelt, majd állaga folyamatos romlása miatt 1973-ban lebontották. A jobb életkörülmények és a fizetőképes kereslet növekedése miatt a mesteremberek, kovács, asztalos, ács, cipész, hentes, pék, szabó is jövedelemre tettek szert. Az új lakások a helyi mesteremberek segítségével és családi összefogással épültek. A belügyminiszter 1950. szeptember 6-i hatállyal Bódé és Ajka községet Ajka néven egyesítette. A városrész fejlődésnek indult. Megépült a vízhálózat, a vezetékes földgáz is elérhető, az utak szilárd burkolattal ellátottak, megoldótott a háztartási hulladék elszállítása és a helyijáratos autóbusz közlekedés.