A világhír 1965-ben vette szárnyra Vértesszőlős nevét. Határában az előember és eszközeinek 500 000 éves maradványai kerültek elő a falu mésztufa bányájában. 1965 tavaszán Dr. Vértes László régész gyermeki tejfogakat, majd augusztus 21-én egy tarkócsontot talált.
Vértes László (Bp., 1914. nov. 3. – Bp., 1968. aug. 20.) ősrégész, a történelemtudományok doktora, 1962-től 1968-ig öt ásatási ciklusban tárta fel a kiállítóhelyen jelenleg is látható lelőhelyeket. A szaktudomány véleménye szerint "Vértesszőlős jelentősége alapvető az ember származását illetően. Mind régészeti, mind embertani, mind jégkor-földtani szempontból egyedülálló."
Ez a lelet-együttes, mely azóta is kihagyhatatlan minden őskorral foglalkozó ismeretterjesztő könyvből, valóban egyedülálló, mert sehol máshol, csak itt fordulnak elő az ember ősének csontmaradványai az általa használt eszközökkel, tűznyomokkal, településmaradványokkal, valamint az akkor élt állatok és növények lenyomataival együtt.
Vértesszőlős Község Önkormányzata az idén úgy határozott, hogy érdemei alapján Dr. Vértes Lászlónak posztumusz Díszpolgári címet adományoz, melyet fia, ifj. Vértes László fog átvenni augusztus 20-án.
E jeles eseményhez szorosan kapcsolódik a tudós kutató Kavicsösvény c. könyvének bemutatója, amely ásatásairól, Sámuelről és a vértesszőlősi előember telepének felfedezéséről szól. A művet a szerző a laikusoknak írta, sok humorral, iróniával, olvasmányosan mutatja be a Kavicsösvényt, amit Sámuel és népe végigjárt. A könyv reprint kiadásának lehetőségét az Önkormányzat LEADER pályázaton nyerte el. Ezzel lehetővé vált, hogy országos szinten ismét megfelelő magyar nyelvű segédanyag kerüljön tanárok, diákok, helytörténészek és a korszak iránt érdeklődők asztalára. A pályázatban az önkormányzat vállalta a könyv népszerűsítését helyi civil szervezetekkel, a Tatabányai Múzeummal, valamint kistérségi szinten.
|