Önkormányzati sajtószolgálat

BUDAPEST FŐVÁROS XXI. Kerület - Csepel Önkormányzata

2011. március 11., péntek 14:58

Mansfeld Péter születésének 70. évfordulóján utcát neveztek el a tiszteletére (2)

Elképzelhetetlenhogy ez a pazar fiatalember - aki örökre fiatal maradt, mert tizennyolc éves korában elvették az életét - most hetvenéves lenne. Sokszor elképzelem, hogy neki is családja, felesége, gyerekei lennének, együtt élhetnénk boldogan, de a sors másképp rendelte el - kezdte emlékező beszédét Mansfeld László, az ifjú mártír öccse. Peti e falak közt koptatta a padot, ígéretes tehetség volt. Szüleinket arra buzdították a tanárok: taníttassák tovább, hogy hasznos állampolgára lehessen ennek az országnak. Petit szüleink mindig tisztességre, becsületre és nem utolsó sorban hazaszeretetre nevelték - mondta.

Amikor kitörtek a harcok, Péter lement a Széna térre, hogy a ház lakóinak élelmet szerezzen. Szabó bácsi, a Széna téri parancsnok akkor azt mondta: ilyen gyerekekre van szükségünk - emlékezett vissza Mansfeld László. Persze a harcokban nem vehetett részt, ezért kisebb feladatokkal bízták meg, amit ő maradéktalanul teljesített. Élelmiszert, híreket, iratokat, lőszert és fegyvereket szállított a felkelőknek - idézte fel az öregúr a több mint fél évszázada történt eseményeket.

Mindig nyugtalan fiatalember volt, folyton járt az esze, mindig ki akart valamit találni. De az '56-os forradalom, amire Szabó bácsinak felesküdött, arra kötelezte, hogy a forradalom leverése után is folytassa a harcot, és márciusban újrakezdjék - emlékezett Mansfeld László. Hozzátéve: akkor még nem tudták, hogy Nagy Imrét és társait kivégezték.
Az ítélethirdetés után édesanyám idegösszeomlást kapott, de a bíró - Vágó Tibor - még utána kiáltott: "az ítéletet hetvenkét órán belül végre kell hajtani!" Ezzel is érzékeltetve, hogy itt nem gyerekjátékról van szó, itt bizony akasztás lesz - mondta az '56-os forradalom legfiatalabb mártírjának öccse.

Pétert 1959. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulóján a gyűjtőfogházban felakasztották. Ez egy előre kitervelt koncepciós per volt. Spiclik és besúgók rángatták bele az ügybe a bátyámat. Bíztatták őket, hogy ti még fiatalok vagytok, ez a rendszer meg már úgysem tart sokáig, és ha vége lesz, ti hősök lesztek. Valóban hős lett belőlük, de Péter az életével fizetett - mondta. 1989-ben, egy héttel a rendszerváltás után édesanyánk meghalt, de még megtudhatta, hogy Péter hol van eltemetve. Hogy hol kaparták el. Mert balkáni módon, hasra fektetve kaparták el, hogy még halálában se nézhessen a napvilág felé - mondta kissé elérzékenyülve Mansfeld László.
Emléküket megőrizzük, és a mostani fiataloknak elmondjuk, hogy milyen élet volt itt 1956-ban. Pétert föltámasztani nem tudjuk, csak az emlékét megőrizni. Őrizze hát emlékét utcanév, emléktábla, dokumentumfilm, mert Ő és társai értünk áldozták fel magukat - zárta beszédét Mansfeld László.

Kik voltak az 1956-os forradalmárok példaképei? - tette fel a kérdést megemlékezése kezdetén Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője, '56-os szabadságharcos.
Természetesen az 1848-as szabadságharcosok. '48 és '56 forradalmának megtorlásának különös párhuzama a mai napig ható intelmeket hordoz magában. Hiszen a mártírok igazságának erejével kell kiharcolnunk gyermekeink és unokáink életképes, emberibb jövőjét - hangsúlyozta a képviselő.
Az 1848-as magyar mártírok könyvéből idézve Wittner kiemelte: Damjanich a hóhérától csak annyit kért, hogy vigyázzon szakállára, mert arra mindig nagyon ügyelt. Ezt olvasva óhatatlanul eszembe jutott, hogy Kati - kivégzése előtt - azt mondta a hóhérjának: vigyázzon a hajára, mert most fésülködött - mondta a képviselő.
A politikus egy újabb párhuzamon keresztül még plasztikusabbá tette a két esemény hasonlóságát: a forradalom leverése után az osztrákok táncos mulatságot erőltettek a magyarokra.

Az első álarcosbálon egy fekete fátyolos nő jelent meg és minden magyarnak szétosztotta Sárosi Gyula Farsangi dal című költeményét. A vers nem kevés gúnnyal buzdít táncra és emlékezik meg a forradalom mártírjainak vesztőhelyeiről. És ma, ha a Széna térre tekintünk, mi áll azon a helyen, ahol egykor az '56-osok vérüket hullatták? Most is táncolnak a hősök csontjai felett. "Valakik akkor érted haltak, ki itt ma szórakozni fogsz" - utalt Wittner Mária a napjainkban a téren álló bevásárlóközpontra.

Mégis azt mondom, hogy törődni kell a múlttal, mert a '48-49-es és '56-os forradalom mártírjai a szabadságharcok leverése után végig járták a magyar golgotát - hangsúlyozta a politikus. Igensok áldozatot adtak már a haza szabadságáért. És a szabadság oltárán áldozta fel ifjú életét 1959 tavaszán Mansfeld Péter is. Aki nem bánta meg cselekedetét. Akinek megvárták tizennyolcadik évének betöltését, hogy hóhérai a gyűlölt tanácsköztársaság évfordulóján végezhessenek vele. Feláldozták fiatal életét a "vörös bitorlók oltárán". Még közönséget is vezényeltek ki, hogy gyönyörködhessenek az ifjú tizenhárom perces haláltusájában - emlékezett Wittner.
Aztán elvégeztetett... Most mégis itt van köztünk, együtt az 1849-es mártírokkal, mert a lelküket nem tudták megtörni. Már nincs felettük hatalmuk. Hiába harsogják proletár himnuszukat, mert elnyomja a mártírok emlékezete. Mert mindig lesznek, akik imába foglalják nevüket, és ez az ima az égig felér - mondta a képviselő.
Hozzátette: a szabadságharcokban mindig voltak kurucok és labancok, hazafiak és árulók, mártírok és hóhérok, ma sincs ez másként. Ma is ádáz küzdelem folyik a magyar nemzet sírásói és a haza féltői, megtartói között. Én mégis bízom abbanhogy imánk fel fog érni az égig, és a Magyarok Nagyasszonya meg fog védeni bennünket, de ezért nekünk is tenni kell - zárta beszédét a politikus.