|
|
| MEZŐHEGYES VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT |
| 2012. október 12., péntek 07:24 |
Kozma Ferenc és Mezőhegyes (3) – Gluzek Gyula és az ő világszabadalma |
|
Mezőhegyesen
1868-ig csak katonai célú lótenyésztés és takarmánynövény-termesztés folyt. A
kiegyezés eredményeként a katonai állami ménesek - így a mezőhegyesi ménes is -
a magyar kincstár tulajdonába kerültek. A birtok tehát 1868-ban magyarrá lett,
1869-ben pedig különvált a továbbra is katonai kezelésben maradt ménes (a magyar
királyi állami ménes) és a civil ménesbirtok (a magyar királyi állami
ménesbirtok). Az iparinövény-termesztés, valamint a sertés- és
szarvasmarha-tenyésztés beindulásával a birtokon igen dinamikus fejlődés vette
kezdetét. E korszak két meghatározó egyénisége Kozma Ferenc és Gluzek Gyula
volt. A magyar kormány nevében Kozma Ferenc vette át a császári kincstártól a
ménesbirtokot, és fejlesztette lóállományát világhírűvé. Emellett neki is része
volt abban, hogy Gluzek Gyula 1876 és 1892 között jószágigazgatóként a magyar
királyi állami ménesbirtokon tevékenykedhetett. Az osztrák katonai
kormányzat külterjes gazdálkodásától a csőd szélére került birtokot Gluzek
Gyulának sikerült Európa egyik legnagyobb és legszebb mezőgazdasági nagyüzemévé
fejlesztenie. Eredményeit a szarvasmarha-állomány importált anyaggal való
felfrissítésével, a megcsappant talajerő megújításával, üzemek létesítésével, a
kor színvonalán álló gépesítéssel, iparvasúti hálózat kiépítésével, s a birtoknak
az országos vasúthálózatba való bekapcsolásával érte el. Jellemző tény, hogy a
birtokán termelt búza termésátlaga több mint kétszeresére emelkedett. Kozma Ferenc támogatásával, magas
szintű képviseletével a Gluzek Gyula javaslatára elfogadott koncepciók, készülő
tervek alapján a századfordulóra Európa egyik legmodernebb mezőgazdasági üzeme
épült itt ki, saját telefon-, távíró- és kisvasúthálózattal, és olyan ipari
üzemekkel, mint a kendergyár, a cukorgyár, a fa- és állatifehérje-feldolgozó, a
malom, a vágóhíd, a szeszgyárak, a szeszfinomítók. A birtoknak saját templomai,
óvodái, iskolái voltak, kórháza, gyógyszertára volt és az időseknek külön
otthon épült.
A
fejlődésnek a szó szoros értelmében kiemelkedő emléke a Gluzek Gyula által
tervezett és 1888-ban megépíttetett Gluzek Gyula elevátor magtár. Az eklektikus,
hatemeletes épület a maga korában világszabadalom volt. Azaz a világon
egyedülállóan gépi szállító-, emelő- és rostáló berendezésekkel volt
felszerelve, s a fából készült csövek úgy voltak elhelyezve benne, hogy a kukoricát
osztályozni lehetett. A magtár egyszerre háromszáz vagon (!) kukoricát tudott
befogadni.
Pusztulása
során 1981-ben az elevátor-rész kiégett. Az épület azóta is omlik-bomlik. Bent
a pinceszint teteje beszakadt több helyen. Nagy szerencse, hogy 1978-ban az
elevátor-részről felmérés és fotódokumentáció készült, így ezt a fantasztikusan
értékes agráripari műemléket egészében meg lehetne (és meg kellene!) menteni.
Turisták
hadát lehetne Mezőhegyesre csalogatni, hogy megszemlélhessék a Peregpuszta 57-es major kiemelkedő épületét.
A
ma kezdődő Mezőhegyesi Kozma Ferenc Napok programjában
a Peregpuszta 57-es major meglátogatása azonban okkal nem szerepel.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Belügyminisztérium
Közlemény
2010. július 23., péntek 15:49
A belügyminiszter 2010. július 22-ei, a működésképtelen helyi önkormányzatok támogatásáról szóló ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|