|
|
| MEZŐHEGYES VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT |
| 2013. július 18., csütörtök 10:27 |
Mezőhegyes Mordanóban (2) – élmények |
|
Az első rendezvénynap délelőttjén több mezőgazdasági
kisgazdaságban jártunk, kerékpárutat avattunk – még ilyen modern technológiával
készültet nem is láttam! Nem irigykedtünk, de hazagondoltunk. Jó lenne nálunk
is!
Délután már a kiállító pavilonunkat rendeztük be. Szerénytelenség nélkül:
mondhatni mindenki megállt. A
mezőhegyesi Nőklub asszonyainak kalocsai hímzéseitől, a bőrszíj lósallangokon,
ostorokon, kishuszár öltönyön át a város tablóképeiig, és persze a lekváros
kiskiflink és a sajtos pogácsánk! Igencsak meglepődtem, amikor a cukroslekváros
kiflit kínálom és nevetve elém hajol egy ismerős férfi. Felejthetetlen arc!
Mellette még öten. A tavalyi mezőhegyesi rendezvényünkön 1000 adag 5 fogásos
vacsorát kimérő Vidámfiúk (tíz igen jókedvű, nyíltszívű vidám férfiú) közül
hatan eljöttek köszönteni bennünket! Megígérték, jövőre is eljönnek. Két
erdélyi magyar család is él Mordanoban, igazán megható volt egymásra
találásunk!
Estére mi készítettük 200 főre a vacsorát. Marhalábszár pörköltet főztünk,
pirított tarhonyával és friss káposztasalátával. A húst, Mezőhegyes régi
barátja, Foli úr biztosította, minden más hozzávalót itthonról vittük. A
salátához a káposzta az önkormányzati kert termése, a salátát is még itthon, a
Centrál étterem konyháján készítették el. Mordanoban Krcsméri Tibor volt a
főszakács. Nagyon ízlett a főztünk! Mi épp, hogy csak megkóstolhattuk, mert a
zenekar rohant átöltözni az esti hangversenyéhez. Frenetikus siker! Több mint
két órás műsor után, többszöri vastaps mellett úgy kellett egyenként lelopni a
zenekar tagjait! Volt nevetés!
A másnapi jelmezes felvonuláson hétágra sütött a nap. Maczákné Icu tanárnő
vezette a babos szoknyás, hófehér pruszlikos, köténykés kislánykákat és a
feketenadrágos csontszín inges kisfiúkat tánclépésben. Nagy tapsot kaptak,
akárhány csoportosulás előtt haladtak is el. A koszorús párok illő
visszafogottsággal, szerényen, a lányok bájos, a fiúk tartózkodó mosollyal
sétáltak mögöttük. A vőfély kurjongatásán, botforgatásán mindenki nevetett. Már
a koszorúsoknál is hallható volt egy-egy ’húúúúúúúúú’, meg ’óóóóóóóóóóóó’
(olaszul is húúúúúúúúúúú, meg óóóóóóóóóó), azonban a vőlegény és a menyasszony
legfenségesebb magyar úri öltözetét látva mást se hallottunk. És tapsoltak, és
tapsoltak a mordanoiak és környékén lakók. Az örömszülők mértékadó eleganciáját
elégedett mosollyal nyugtázták. Örömnagyszülőből csak egy pár akadt: Dankó
Gyula tanár úr és jómagam. Nagytata párom a menyasszony őse volt, én pedig a
vőlegényé. A lakodalmas menetet a rezesbanda kísérte, fergeteges hangulatot
teremtettek. Krcsméri Tibor a Művészeti Iskolánk igazgatója, kulturális
tanácsnok, a Fúvósok karnagya – a vőlegény apukájának szerepében! A
Polgármesteri Hivatal titkárságvezetője, jogász – az egyik koszorúslány,
agrármérnökök, egyetemisták, főiskolások, tanárok, tanítók, egyik neves
főiskolánk docense – egyébiránt a fúvós zenekar tagjai – egymással versengve
vállalták a szerepeket. Mordanoi barátaink végigtapsolták felvonulásunkat,
pedig legalább háromszor körbe kellett kerülnünk a teret és a közeli utcákat,
mire a sportpályára vonulhattunk. Amikor a mordanoiak felismerték Mezőhegyes
város hivatalos delegációjának tagjait is a lakodalmasok között, nevetés,
integetés, ’bello, bello’, 'bellissimo, bellissimo’ (szép, szép, gyönyörű,
gyönyörű) kiáltásokkal üdvözöltek bennünket! Boldogok voltunk. Elhoztuk
Itáliába a Kozma Ferenc kori Mezőhegyest!
A lóverseny még bennünket is meglepett! Egy futam volt. Szőrén ülték meg a
lovakat, egyetlen kantárszár, két zsokénál kis ostor, inkább pálca. A jelzésre
leengedett startszalagba belegabalyodott az egyik ló, felborult lovasával,
majdnem maga alá gyűrte, elsodorta a mellette rajtoló lovat is. Semmi baj nem
történt, lovasok és lovak épek maradtak. A két lovas a verseny lefújására várt,
amikor egyikük észrevette, hogy nem fújják le, azonnal nyeregbe szállt, és már
vágtatott is, a továbbreklamáló zsoké pedig már dühöngött. (Később kiderült, ő
Olaszország első zsokéja, lovát szintén az elsők között tartják számom.) Mi
mint a kukák lapultunk Foli úr kiemelt ’páholyában’ a pálya szélén, a közönség
egy része követelte a lefújást, a másik az ellenkezőjét. A versenybizottság
hajthatatlan volt, nem fújták le a futamot. Persze a versenyben lévő lovak rótták
a métereket, még el sem csitult a közönség, már az elsők célba értek. Ünneplő
kiáltások, taps.
Fáradtak voltunk, még díszmagyarban, de átöltözésre nem volt idő, kezdődött a
búcsúvacsora. Stefano Golini polgármester úr bemutatta a 2011. évi, Olaszország
150 éves jubileumának eseményeit megörökítő, L’ Europa s’ e desta (Európa
felkel) címmel megjelentetett könyvüket. A könyv nemcsak az ünnepségen
résztvevő városok köszöntését örökítette meg olaszul és a hozzászóló
anyanyelvén. Néhány gyöngyszem is helyet kapott, így tőlünk Tarkó Gábor
történész, képviselőtársunk írása is: Mezőhegyes 1848-49-ben – Menedéke volt a
szökevényeknek, s börtöne a hazafiaknak.
Ízletes vacsora után a búcsúzás – tényleg – nehéz percei következtek. Szerény
ajándékainkkal megköszöntük a most is szívélyes vendéglátást, mordanoi
barátaink pedig lelkiismeretes felkészülésünket, mint mondták: kimagaslóan
színvonalas bemutatóinkat! Hudákné Julika minden vezetőt megajándékozott
egy-egy kalocsai hímzettel, és persze őt is megtisztelték néhány emléktárggyal,
és tisztességesen meg is lapogatták, megígérték, hogy Mezőhegyesen járva
elmennek hozzájuk Csorvásra, mert főként az asszonyokat és a lányokat nagyon
érdeklik az öltöztek. Majd kitüntetett figyelem fordult a gyerekek felé. Minden
mezőhegyesi gyermeknek az érkezéskor kapott hátitáskába iskolai eszközökből
összeállított csomagot is bepakoltak.
Most, viszonylag hosszabb után is végtelen kellemes érzés felidézni a mordanoi
perceket, barátaink mosolyát, ölelését!
Fotók: Petró Zsolt
Kovácsné Faltin Erzsébet
|
|
1 csatolt dokumentum 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Belügyminisztérium
Közlemény
2010. július 23., péntek 15:49
A belügyminiszter 2010. július 22-ei, a működésképtelen helyi önkormányzatok támogatásáról szóló ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|